Sziasztok. Talán ti is éreztétek már hogy egyedül vagytok? gondolom igen. az életem már tönkre ment amikor apukám meg halt... kicsi voltam akkoriban még nem tudtam felfogni annyira hiányzott már akkor is magyarázd már meg egy 6 éves kis lánynak hogy az apukáját soha többé nem látja, képtelenség fel fogni hogy már nincs, hogy már nem jön haza többé nem szeretheted többé,hogy a kedvenc dolgaitokat nem lesz kivel csinálnod nem lesz ott melletted senki se amikor baj van, sose mondod már ki senkinek se hogy szeretlek apa nem mondhatod már el neki soha hogy mennyire imádod nem meséled már el a napodat egy hosszú nap után a suliból haza érve, nem lesz kivel fociznod, nem lesz apukád...El kell felejtened örökre és ez hihetetlen dolog lesz nem fogsz rá emlékezni míg fel nem nősz addig csak várod haza hiába azt mondta anya hogy ne várd soha többé de egyre jobban hiányzik felfoghatatlan hogy miért pont vele, miért pont az én apukámmal történt ez.. Hiányzik de nem tudsz mit tenni ellene csak sírni a hiányától és sajnálni hogy ő már nem láthatja ahogy te fel nőttél és hogy milyen szép okos lettél, nem érezheted hogy büszke rád,sose fogom majd meg tudni, és a családom ott szét omlott és nem lehetett újra családnak hívni azóta sohase.....